Elnyúltam a kanapén, hogy magamba fogadjam a Terminátort, de alighogy megkezdődött a film, máris reklámokkal bombáztak.
Unottan figyeltem egy darabig a tökéletesnek mutatkozó világot, aztán rágcsálnivaló után kutakodtam.
Kopogtattak.
Sóhajtottam. Nem is értettem, hogy ilyen későn mit is akarhatnak tőlem.
Egy aktatáskás, öltönyös biztosítási ügynök állt a küszöbömön. Esélyem sem volt kivédeni a rám mért csapásokat. Hát vártam, álltam a sarat.
Az ügynök robotszerűen fordította felém az arcát, majd beszélni kezdett:
- John Connor?
Arcom meg se rezzent.
- Nem.
- A jövőből jöttem.
Súlyomat áthelyeztem a másik lábamra.
- Én meg a japán császár vagyok.
- Lehetetlen.
Elálltam az útját, be akart jönni.
- Mit akar? Kirabolni? Biztosítást rám sózni?
- Feladattal érkeztem.
- Jutalékot kap, igaz?
- Nem. Meg kell akadályoznom a segítségeddel a Tchibo világuralomra törését.
Pillanatnyi vihar előtti csend. Majd egy gurgulázó nevetés visszhangzott a fejemben, mely engem is nevetésre kényszerített:
- A Tchibo? Tőlük kávét vehetsz!
Az öltönyös arca hideg nyugalommal nézett, mire aztán röhejes vigyorom lassan lefagyott rólam.
- Ne nevess, figyelj!
Eltolt és belépett a lakásomba. Értetlenül csoszogtam utána mamuszomban, ő addig körbetekintett gyorsan a szobákban, mintha lehallgatókat keresne, aztán visszatért hozzám.
- A piackutatók küldtek vissza, hogy a Tchibót megállítsam.
- Ha már az imént John Connort említetted, akkor nem a Skynet az, ami miatt itt vagy?
- Nem. A Tchibo miatt. Az én időmben ő az egyetlen uralkodó hatalom. Eleinte csak a kávé volt. Aztán az ékszerek, a ruhák… aztán a konyhai gépek…
- …és aztán a robotok, igaz?
- Pontosan.
Fagyos csend. Az öltönyös megragadta a vállamat:
- John Connor! Te vagy az ellenállók vezére!
S rángatott. Beleszédültem, végül a Tchibo embléma lengett körülöttem, forgott, megőrjített.
Tchibo, világuralom, John Connor, Japán császár, piackutatók, reklámok.
A kanapémon ébredtem. A TV egy reklámot sugárzott.
Egy Tchibo reklám… konyhai gépekkel.
